Magyar erkölcs

   „A magyar népmesék minden esetben azt tanúsítják, hogy segíteni kell a másikat, vagyis áldozatot hozni. Ez a mi erkölcsünk: a másokért való élés erkölcse. Ha választási lehetőség van, a három fiú közül kettő a rossz utat választja, és egyikük sem ér célba. Csak a harmadik ér a célhoz, aki e szerint az erkölcs szerint dönt, és ha vízről van szó, az utolsó korty vizét, ha hamuba sült pogácsáról van szó, az utolsó falatot adja oda és mindig egy nála gyengébbnek. Ez lehet adott esetben egy roggyant koldus, aki már nem tudná azt saját erőből megszerezni, de ez lehet egy egérke is, akit a másik két testvér megvet, sőt éppen hogy el nem tapos. Tehát mindenképpen egy nála gyengébb valakit segít. Ez egy olyan alaptörvény, amit hála Istennek már óvodás korban megismerhetnek a gyerekeink és unokáink. Ezzel az erkölccsel indul el minden magyar gyerek az életben, s ez óriási előnyünk, mert az ilyen erkölcsöt már nagyon nehéz később törölni. Ezek után szégyentelenül a másik rovására élni már aligha lehet.

   A hagyományos magyar erkölcsből károsodás nélkül váltani nem lehet.

   Miért van annyi idegbeteg és keringési zavarral küzdő sikeres ember?

   Mert már kapott egy mintát, de nem aszerint él, és ez állandó belső feszültséget okoz, amit megpróbál elnyomni. Ezt viszont csak egészségkárosodás árán lehet, mivel a test természetes keringése nem tűri el ezt a váltást. Ezeket nagyon meg kellene gondolni, mert nem az a döntő kérdés, hogy mennyi a jövedelmem, hanem hogy vállalom-e azt a modellt, amelyet őseim hagytak rám. Ha nem vállalom, akkor bele fogok pusztulni. E kérdések nagyon élesen tevődnek fel, és döntés elé is állítanak. A magyar hagyományban nincs utasítás, nincs parancsolat, hogy neked ezt vagy azt kell tenned, hanem dönthetsz. A meséink tanulsága is az: választási lehetőséged van, hogy melyik testvér példáját követed. De tudnod kell, ha kilépsz ebből a hagyományos erkölcsi modellből, akármilyen nyelvterületet, akármilyen vallási utat is választasz, el fogsz káinosodni, és ráadásul még elismeréssel is fogadják ezt.”

Pap Gábor

   „A régi magyar erkölcs vonatkozásában anélkül, hogy különösebb történelmi távlati elemzésekbe fognánk, meg kell állapítanunk, hogy a hagyományos magyar erkölcs és értékrend közösségi szinten nagy mértékben a jó értelmében rögzített volt. (Ezt különösen a magyar mese- és mondavilág igazolja.) Bármennyi romlás és törés volt történelmében, a magyarság emlékezetében mindig megmaradt a visszatérési szándék a hagyományos, Hunor-Magyar eszmeiségen alapuló testvériség erkölcs és értékrendjéhez, aminek krisztusi megfogalmazása a Teremtő Isteni Rend igazságán alapuló szeretet parancsa.

   Sok történelmi helyzetben, különösen az utóbbi 500 évben, a magyarság romlását a magyar testvérhagyománytól, az egyetemes magyar erkölcsösségtől történő eltávolodása is okozta.

   A romlásból történő kiemelkedést, a magyar újjászületést pedig éppen ehhez az erkölcsiséghez, a testvérhagyományhoz való visszatérés indíthatja el újra. Ma is csak a Teremtő Isteni Rend adta minőségen és viszonyuláson alapuló újkori szövetségek életre keltése hozhatja magával a megújulást.

   A magyarság megmaradása a Kárpát-medencében, de a világban is, értékrendjének-erkölcsiségének megtartásától függ. Ahogy feladja megtartó, hagyományos, a Teremtő Isten Rendjén alapuló értékrendjét és vesz át idegen, megrontó értékrendeket (mert erre számtalan példa van úgy a Kárpát-medencében, mint a világban), úgy semmisül meg. Mert a magyarság, értékrendjének elvesztésével saját LÉnyegét, s vele önnön LÉtét-ÉLtét veszti el.

Vetési Zoltán

VÉLEMÉNY és ÉRTELMEZÉS

A "Magyar erkölcs és értékrend" című vetített előadás szövegét - saját értelmezésében - lejegyezte az előadás egyik kedves hallgatója. Ez olvasható az alábbiakban:

Magyar erkölcs és értékrend

2010-11-03 17:06:42

Újabb előadáson vettem részt, ennek jegyzetét fogadjátok szeretettel:

----------------------------

Vetési Zoltán: Magyar erkölcs- és értékrend

Az előadóról: tömbmagyar területről (Székelyföld) került szórványmagyar területre (Temesvár). Lelkész(fiú) és villamosmérnök. Észrevette, hogy 30 év alatt hogyan sorvad a magyarság (szellemi betegség miatt, ami önromboláshoz és így fizikai szintű sorvadáshoz vezetett). Ez számára elfogadhatatlan volt, küldetéstudat alakult ki benne, és keresésbe fogott: mi a megoldás a magyarság számára? Olyasvalamit keresett, amivel az egyén egymagában is meg tud maradni: milyen értékrend szükséges ehhez? Ha ez megvan, ezt ki kell sugározni, hogy a beteg társadalmat meg lehessen javítani.
Ezt az értékrendet pedig pont a néphagyományban találta meg. A hagyomány az ő értelmezésében több, mint valami régi, amire vigyázni kell, mert úgy illik: valami, ami a jövő számára is értéket hordoz.
Jövőre várható e munkája eredménye, egy könyv, ami Magyar kincsek, emberi értékek címmel fog megjelenni.
Már elérhető a gyerekek számára kifejlesztett munkafüzet az alábbi előadás szellemében, ahol példákkal vezetik rá a gyerekeket a hagyományos magyar értékrend működésére.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A magyar nyelv az emberi szellem működésének rendszerét hordozza.
A magyar értékrend és erkölcs az emberiség válságából kiutat mutat.
A személyiségfejlesztés/fejlődés vezet a közösségfejlesztéshez/fejlődéshez.
Az önismeret és a kulturális ismeretek a gyakorlatban humanitárius tevékenységekben nyilvánulhatnak meg.
Ez alapján otthonában egyesületet hozott létre, a nyelv, a tudás,

A világban általános az erkölcsi válság, amely tulajdonképpen a vezetés válsága: értékrendi probléma. Európából, Európától nincs mit tanulni.
A létező tanításokhoz kellene valami alap: hit és a teremtő rend elfogadása.

Kezdetben az Isten adott értékrendet és erkölcsöt, aztán mindenki külön utakra indult.
Meg kellene tehát keresni az eredetit. Ez pedig a magyarság hagyományaiban benne van: a Hunor-magyar értékrend: az egyéntől, az egyének közti kapun át a Szent Koronáig levezethető 4 alapvető magatartásforma.
Ebből ered a magyarság küldetése.
Hogy ez elterjedhessen, néhány kritériumnak meg kell felelnie: legyen egyetemes, oktatható, közérthető, és fogja át az élet minden területét (egyén, közösség, politika szintjén is).

Mi az értékrend? Hogy mit ítélünk jónak és rossznak.
Mi a világ összes értékrendjében a közös? Mit mond erről a magyar néphagyomány?
Az ősi kultúrák valószínűleg az ősi értékrendet hordozzák. A mese, pontosabban a népmese a világ transzcendens értelmezése: a főhős buktatók árán fejlődik, alkalmassá válik a vezető szerepre: egyfajta beavatáson keresztül. Küzd az ellenfélért is és nem ellene, a hibákat jóváteszi: az égi ént földi csiszolódás révén emeli - ez az ember küldetése. A folyamat azt mutatja meg, hogy a perceken hogy mész keresztül?

A teremtő isteni rendnek két mutatója van: egy minőségi és egy viszonyulás mutatója

A minőségi mutató azt jelzi, hogy ki vagy mi a lét különböző szintjein milyen: jó vagy rossz.

A viszonyulás mutató pedig két példában látható jól: Hunor-Magyar ill. Káin-Ábel testvérpárok viszonyában. Papp Gábor kétféle emberi minőséget különböztet meg, Kocsis István javaslatára Vetési pedig négyet, amelyek a lehetőség vagy szükség állapotában lévő emberek viszonyulását mutatják.

Az Ige (szellem, igazság) a kegyelem (lélek) által a törvénnyé (anyagi világ, test) válik. Ez tekinthető jónak, ezekből vezethetők le az erények és vétkek ellenpárjai.
Ugyanígy a Szent Koronában az kereszt az ige lehozója, a szakrális uralkodók (Kocsi István szerint) a teremtő ítélete alatt álló személyek, akik folyamatosan ennek a tudatában éltek és uralkodtak/vezettek. Ima (meditáció) és nyitottság (a Teremtő felé csatornaként működés) által kapták a törvényt, hogy a társadalom felé a bölcsességet az égi üzenetekből lehozzák.
A Koronán lévő gyógyító szentek a kegyelem (jog) szerepére figyelmeztetnek, a harcos szentek pedig a törvény (kötelesség) alkalmazására.
A Krisztus képen a szellemi fénykoszorú (igazság), az áldó kéz (kegyelem) és a bal kézben tartott törvénykönyv (törvény) is ezt a hármasságot mutatja.
A szakrális személy mindig azért szakrális vezető, mert az igazság hordozója, kegyelmet és törvényt gyakorol, ahogy azt a csatorna diktálja neki.
Az igazság által a szellemi szinten a hit védi a személyt, a testi szinten pedig a hon/haza.
Megfigyelhető ez a pártus nagykirály szoborcsoporton is: szellemi fénykör, jobb kéz áld, bal kézben kard. A sorrend fontos: először kegyelmet gyakorol, ha ez nem működik: jöhet a kard. És ennek kell működnie minden szinten.

A kiadványban szereplő táblázatot (erény-...) a különféle szinten megnyilvánuló megtartó erőket mutatja (szint +  a két megtartó: kegyelem megnyilvánulása és a törvény megnyilvánulása)
A kegyelemnek és a törvénynek (ill. ezek gyakorlásának) egyensúlyban kell lennie: egymást ellensúlyozniuk kell. A jog és a kötelesség együtt jár. A Magyar Katolikus Lexikon az önvédelem szócikknél is a sorrendet mutatja: az önvédelem jog és kötelesség, először a szelíd utat kell választani, de ha az nem megy, akkor akár a másik élete árán is.

A rend működik, akkor is, ha nem engedelmeskedünk neki. A tűz éget, akkor is, ha én nem úgy gondolom. Ha a rend ellen cselekszem: és belenyúlok a tűzbe, akkor sérülök. Ha visszatérek a rendbe: meggyógyulok.
A nevelésnél először a szóbeli tanítás (kegyelem) jön: ne nyúlj bele, meg fog égetni. Ha juszt is csinálja, úgyis megégeti magát, ha továbbra is, újra. Ha megérti, akkor nem fog többet belenyúlkálni: érvényre kerül a rend.
A túlzott kegyelem túlzott törvényt fog maga után vonni. (Lásd: kiegyenlítődés törvénye)
Barabás László Emberiség története c. könyvében írja, hogy az emberiség többször visszarendeződött már a törvénybe, mert a rend működik (de a kiegyenlítődés törvénye is).

A viszonyulás

A kérdés: a fentről kapott működőt (jót) befogadod-e és továbbadod-e?
A Teremtő az egyén és a környezet számára is a jót közvetíti. Ebből a szempontból az egyén és a környezet (természeti vagy társadalmi) egyenrangú és egymással kölcsönhatásban állnak. Ha az egyik árt a másiknak, akkor a visszaszabályozás miatt ez az ártó magatartás vissza fog ütni.

A Teremtő alapból a jó/adakozó szerepben van, az egyénnel való kapcsolatában az ember pedig a befogadó szerepben, amelyből adakozó szerepbe válthat. Ha továbbadja (mert ő a lehetőség állapotába került) annak, aki a szükség állapotában van, a kapcsolat felfelé fog fejlődni, ez nagyjából a testvériség lényege. Például amikor az amúgy kevésbé értékes időmet/eszközömet értéknövelésre (segítségnyújtásra) használom. Így a résztvevők egy fejlődést mutató, felfelé irányuló spirálba kerülnek.
Ha a Teremtő révén a lehetőség állapotába került ember (pl. egy vezető) a fordított folyamatot gerjeszti tovább (pl. kizsákmányolja a vezetettet), az nyomort, erkölcsi/lelki rombolást hoz, a környezetéből az értékes elmenekül, mielőtt jobban lehúznák (Erdélyben is ez megy végbe jelenleg is). Igaz ugyan, hogy a "rossz" meg megy utána... A spirál pedig lefelé húzza őket.

A Szent Koronában szintén a Teremtő van az abszolút adakozó szerepben, és egyformán közvetíti a jót az uralkodó és a mellérendelt (!) ország számára. Ebben a kapcsolatban az uralkodó és az ország mellérendelt, egyenrangú szinten van, és egymással kapcsolatban állnak (felebaráti viszony). A csüngők szimbolizálják, hogy a nemzettagok egyenrangúak, mintegy rájuk irányítja az uralkodó fejét/figyelmét. A nemzet minden tagja egyenrangú a vezetővel: neki csak nagyobb a felelőssége, csak ezért áll feljebb a hierarchiában.

A magyar kis címer ugyanezt mutatja: felül a korona, középen az uralkodói rend, alul az ország

A Hunor-Magyar szobor a közös szellemiséget mutatja a 2 összenőtt fejjel, a vállvetve beállás az egymás védelmét, a felfelé irányuló íj a szellemiségre, a lefelé irányuló nyíl a földire figyelmeztet. A Hunor-Magyar hagyomány megtartja a magyarságot, tanítja az élet-átadást (bajtársiasságot), amely megmenti az egyént és a társadalmat.
(A régi mondás, hogy a "hány gyereked van" kérdés helyett azt tették fel, hogy "hány családod van" a jövőre gondolást fejezi ki: hány család lehetőségét teremtetted meg a jövőben?)

A magyar nyelv csodálatos szava a testvér: pontosan bemutatja azt a szerződést, amelyben Jézus részesíti a tanítványokat: test és vér. Az utolsó vacsora eme mozzanatával egyfajta beavatásban részesültek, mesterré emelte őket, hogy taníthassanak. És milyen érdekes, hogy a szkíta vérszerződés hagyománya (borba cseppentett vér) a Bibliában megjelenik.

A befogadó állapotot jelképező lefelé forduló háromszög és az adakozó állapotot mutató felfelé forduló háromszögből áll össze a Dávid-csillag is: a lehetőség és a szükség (vagy inkább szűk-ség) kölcsönös megélésére figyelmeztet: adakozz és fogadd el.

A rend elfogadása vagy elutasítása nyilvánul meg az erényekben és a vétkekben minden szinten. A szellemi szint eszközként használja a lelki szintet, de az anyagi szintet is (mozgatórugóként az emberi viselkedésben)
erény: szellemi szinten (igazság, tisztelet) - lelki szinten (szeretet, önfeláldozás, szívélyesség, jótékonyság)
vétek: szellemi szinten (gőg) - lelki szinten (gyűlölet)
Egyes vezetőink - sajnos csak a vétek oldaláról - remekül tudják alkalmazni a különféle szintek nyújtotta eszközöket...

Az befogadó -> adakozó helyzetben lévő tehát jól és rosszul is viszonyulhat a vele egyenértékű, szükség állapotban lévővel. Rosszul viszonyul például, ha adni akar, de nem figyel a szükségben lévő igényeire. Egy vezető így válhat akár zsarnokká is.

A szükség állapotában lévő pedig lehet valóban szükség állapotában (ami minőség szerint jónak számít), de lehet kamu is az egész (ami nyilvánvalóan egy rossz dolog).

A gyereknevelésben a gyerek valós szükség helyzetben van, a szülő pedig adakozó (lehetőség) helyzetben. A helyes interakció révén valós lehetőség állapotába viheti a szülő a gyerekét (felnőtté neveli), míg a kor előre haladtával a felnőtt (lehetőség helyzetben) megint egy valós szükség helyzetbe (öregség) kerül.

A befogadó kiszolgált (egyfajta passzív szerep), az adakozó tevékeny (aktív szerep): felelősségre ébreszt.

A "másért élő jó" szimbóluma Hunor és Magyar testvérpárja, míg a másból élő rossz megtestesítője Káin és Ábel testvérpár.
A mai kor játékai (társasjátékok, televíziós vetélkedők) a kiütésen alapuló versengést propagálják, amelyben Káin és Ábel példája öröklődik tovább. A nemrég megjelent Hunor és Magyar útján nevű új társasjáték az új szellemiséget, az egymásért küzdést próbálja meghonosítani.

Kezdetben tehát a szülő ad, a gyerek befogad, majd a gyerek ad. Így a család igazi szövetséggé válik. Ha azonban a gyerek csak befogadó marad (a szülő mindent megcsinál helyette, nincsenek elvárások vele szemben), a gyerekből minizsarnok válik, a szülő pedig megreked az örökös kiszolgáló szerepben. Ilyen módon egy család nem működhet.
Nagyon fontos viszont a szülők közti viszonyulás is: ha kölcsönös segítségnyújtáson és elfogadáson/elismerésen alapul, csak akkor működhet és szolgálhat hiteles például a gyerek számára.

A nagy kérdés: mi történik azzal, aki vétkezik:
1) elfojtja és megismétli: az elfojtás belső teherré alakul, feszültséget generál. Ha ember teszi, akkor a kis létkörben cselekszik, ha nemzet, akkor a nagy létkörben. Ebből a szempontból nem érdekes, mindkét szintre vonatkozik. Ezt a terheltséget remekül lehet gyűlöletkeltésre használni.
2) áthárítja: ettől az, akire ráterhelte, egy igazságtalan teher miatt neurotikussá válik, mert azt kell felvállalja, amit nem is követett el. Az áthárító pedig jellemhibássá válik. A neurotikus a kegyelmet és a törvényt alkalmazva vissza kell tolja a vétket a jellemhibásra.
3) vállalja a vétket, és jóvá teszi. Tudni kell, hogy csak ekkor nyerhet feloldozást azáltal, hogy a másik, aki sérült, kegyelmet gyakorol iránta. Csak akkor van hát feloldozás, ha van beismerés, jóvátétel és megjavulás. Enélkül a büntetés (törvény gyakorlása) is hiábavaló, mert attól nem javul meg. A kegyelem és a törvény megfelelő helyen és mértékben alkalmazása helyreállítja a rendet. Érdekes példa erre egy régi szokás, mi szerint a vétkező házát lerombolták (de utána nem fosztották ki!!), hogy őt valós szükség állapotába hozzák, és ha rájött, hol hibázott, beismerte és megbánta a tettet, akkor együtt újra felépítették neki a házat. Vagy például a kaláka-rendszer: a Hunor-Magyar eszme hagyománya, hogy egymásnak kell segíteni az isteni kegyelem és törvény által.
A vétkező <ember> legnagyobb ellenfele a tiszta <ember>, aki mint egy tükör, figyelmezteti a rendre, a mindenséggel mérésre. Elkerülő és persze nem jó megoldás, ha a vétkező kiiktatja a tisztát, mert úgy könnyebb újra bűnt elkövetni.


Mi a gond a mai viszonyulásokkal? Miért "nemes" az egyik ember és miért "szolga" a másik? És miért rossz ez?

A mai választási rendszerben olyanokra szavazunk, akiket nem ismerünk: ennyi erőből akár gyerekek is szavazhatnának.
Az lenne az igazi, ha csak azon a szinten dönthetnénk, amit ismerünk. A választott csak annak az ügyével foglalkozhatnak, akinek az ügyét alaposan ismeri. Régen ez bevált, ez volt a küldötti rendszer.
Ha nincs visszahívás, az tulajdonképpen egy ciklikus diktatúra: bármit megtehetnek és következő körben is csak belőlük lehet "válogatni".

A küldötti rendszerben csak nemes ember volt választható. Nemes alatt viszont azt értették, aki jó tulajdonságokat hordozott. Nemtelen (vagyis a nemes tulajdonságokkal nem bíró) ember nem volt választható. A választhatósághoz a személynek minden szinten nemesnek kellett lennie. Amelyik szinten elbukott, arról a szintről vissza kellett tenni, mint vezetőt: csak azt vezethette, amit tud irányítani. Ha ez az egyén szintje, akkor saját magát, ha ez a család szintje, akkor azt, ha a nemzet, akkor azt.
Mi az emberi minőség jelzője? Hogy hogyan reagál a csábításra. Ha nemet tud mondani: nemes, ha nem: nem nemes.
A nemes szabad ember: döntéseiben szabad. Ha fentről csorgatják a javakat, akkor annak az érdekeit fogja szolgálni. Mindenki megvásárolható. Ha lentről fizetik: onnan nehezebb megvesztegetni, így jobban megőrizheti a függetlenségét. Ez az alulról szerveződő küldötti rendszer egyik előnye.
Ha a felső szint rossz döntést hozott, akkor a küldő szint leválthatta (tehát felelősséggel tartozott a döntéseiért), ha jól csinálta, akkor megtartották a jóban.
Megfigyelték azt is, hogy mit tett, ha hibázott: helyrehozta-e? Ha nem, mehetett.

A szolga - a nemessel ellentétben - nem rendelkezik független véleménnyel, függ a "gazdájától", tehát nem kellene, hogy szavazzon. A párt viszont úgy működik, mint egy hűbérúr. A segélyezettek köre pedig, mint a szolga: kiszolgáltatott a segélyezőtől. Ez alapján, aki közterhet nem visel, nem kéne, hogy részt vegyen a közjavak elosztásában.

A Szent Korona tan szerint az uralkodó nemes kell legyen és a nemzet is nemes kell legyen. A nemesi ellenállás pont emiatt működhetett.
A szakrális vezető kegyelmet és törvényt gyakorolva megtartja a rendet. A szakrális vezetők kora után ezt a feladatot a(z angyalok által hozott) Koronára ruházta a magyar nemzet (megint csak alulról szerveződés). Így a szakrális király intézményét a magyarság átmentette a Koronába.
Nem véletlen, hogy aki ma zsarnokként működik, az fél a koronától, mert tudja, hogy az képes kegyelmet és törvényt gyakorolni, és a már említett tükörként működik. Meg is próbálták megrongálni, elrejteni (próbálták a hatását korlátozni pl. az amerikaiak), de meg is sérültek, akik játszadoztak vele.

Ma megromlott a hierarchia: a romlott vezető kegyelmet kap, de onnan lefelé már csak a kifosztás megy. Mindegy, milyen szinten áll a vezető, ez több szintre lemenően generálódik.

Gétay János A királyok királya c. könyvében Atilla személyét vizsgálja: egyértelműen szakrális király, akit féli Európa (nem véletlenül: a törvény időszaka köszönt a romlott világra). Atilla elsősorban az igazságot hordozta, ennek megfelelően először mindig a kegyelmet gyakorolta, csak ha másként nem lehetett, akkor nyúlt a kardhoz (törvény). Ez a Hunor-Magyar hagyomány, amit Európa szeret elhallgatni. Nem véletlen, hogy Róma kapui előtt az angyalok Atillának jelentek meg és nem a püspöknek...

Az igazságkeresés (ima, kapcsolat az égiekkel) az alapja a kegyelem és a törvény gyakorlásának.

A törvény javulást hoz, ha a kegyelemnek nincs hatása. A valótlan szükségállapotot valóssá alakítja: elgondolkodhat, hogy mi az igazi érték (ha fogja az égi üzenetet, tudja, hogy a valós értéket kell választani, hogy üdvözüljön).
Lerombolták az életterét (lásd korábban a régi szokás): ezt most miért kapta? Ha beismeri, jóváteszi, akkor a közösség újra mellé áll (kegyelmet gyakorol).
Bölcsnek születünk, hibázunk, csiszolódunk, helyrehozzuk - így bölcsen távozhatunk. A test ugyan leromlik, visszakerül a természetbe, de a lélek szépülése végtelen: annak kell lennie folytatásának (életeken át).

Zsigmond király zsarnokként uralkodott, de a nemesi ellenállás joga miatt a nemesség megbüntette (bezárták). Nem végezték ki (bár ő erre számított). Meg kellett tanulnia a Szent Korona elvét egy nemestől, akkor visszahelyezték a trónra. Bevitték egy szükségállapotba, megjavult, kegyelmet kapott: bejárta az útját. Szakrális királlyá fejlődött: és oklevelet adott azoknak, akik a zsarnok király ellen fordultak a Szent Korona elve alapján.

Kemény Simon Hunyadiért feláldozta maga és csapata életét, hogy az ő biztos haláluk révén Hunyadi egysége véghez tudja vinni a feladatát: ez az életátadás. Kemény adakozik, Hunyadi szükséghelyzetben van. Az életátadással Hunyadi helyzete megerősödik, és szükséghelyzetbe tudja hozni a törököket. Tulajdonképpen együtt kellene őket mindenhol említeni, mert Hunyadi csak az ő élete árán lehetett nagy.

Mátyás, mint az utolsó szakrális király.
Janus Pannonius és Vitéz János lázadása (akik látták egy templomban felfestve a Mátyás előtti és utáni korokat) figyelmeztette Mátyást (szakrális királyt, tehát istenítélet alatt álló személyt), hogy ő az utolsó szakrális király, és hiába akarja a szakralitást kiterjeszteni egész Európára, halála előtt 2 évvel olyan törvényeket kellett hoznia, hogy a szakrális királyi hatalmat (intézményt) áthelyezi a Szent Koronára. Így a szakrális király személye helyett ma a Szent Korona hordozza a Teremtő igazságot, közvetíti az istenítéletet. A király személye egyenlő a nemzettel, és felettük helyezkedik el a Szent Korona, aki igazságot közvetít, kegyelmet és törvényt gyakorol: tkp. cselekvő személy.
Az igazság van elöl, a kegyelem és a törvény ebben a sorrendben követik. Ez így egy működő és működtethető rend, és ha nem az igazság van elöl, akkor az a rend ellen van. Tehát nem a szeretet (kegyelem) az első, hanem az igazság keresése, és a törvény csak a harmadik.

A magyarságnak tehát kegyelemmel kell figyelmeztetnie és szükség esetén törvényt gyakorolnia, majd újra kegyelmet, hogy helyreálljon a rend. Ha nem védi meg a tisztát, a szakrálist, mert nem gyakorol törvényt, akkor Krisztus-sorsra jut: a tisztát a elpusztítják (ahogy Atillát is), a magyarok pedig neurotikussá válnak (váltak) és eltűnnek (eltűntek). "Népek Krisztusa: Magyarország". Ilyenkor a mag visszahúzódik a hó alá, és amelyik szem nem romlik meg, az feltámad (előjön a növény).
A Habsburgok nem merték annyira gyakorolni a zsarnokságot a Szent Korona területén. Tudták, hogy működik: nem tudták teljesen bekebelezni. Az Erdély-Habsburg viszonyulás is ezt mutatta: Lipót maga kedve ellenére Bethlenre bízta a viszony megfogalmazását.
A Korona nemzet fölé helyezése mentette meg a magyarságot.
Trianon a liberális anarchista támadás volt a szakralitás ellen Európa részéről. A kisebbségek megszavazták volna a monarchiát, épp ezért kellettek a népgyűlések, ahol szétcincálták az országot. Megszűnt az önvédelem, megszűnt a szakrális kapcsolat, a Szent Korona eltűnt.
Horthyéknál rövid időre helyreáll a rend, de a szocialisták a felülről töltekezést (szakralitás, kapcsolat a Teremtővel) lerombolták, így a magnak magának kell eldöntenie: mag marad vagy megromlik. Ma a szakralitás visszaállítása már folyik (a Szent Korona említése nélkül is működik és érthető)
Ma viszont szakrális vezető nincs: a Szent Korona közvetít, a társadalomnak egymást kell segítenie, felelős vezetőkkel és felelős nemzettel, hogy az értékteremtés, az emelkedési spirál beindulhasson.

A kiúthoz:
- isteni erőből (fentről) kell táplálkozni: a hitet helyreállítani, hogy mindenki ottHon érezze magát. Az égi csatornákat az ima nyitja meg. Az égi én üzenetet hoz, őt emelni kell, és figyelmeztet: vele bukunk, és ő velünk bukik.
- fontos, hogy az anyagi ne rontson meg,
- a kegyelmet és a törvényt gyakorolni kell,
- aki szükségállapotban van, azzal kegyelmet kell gyakorolni. Ha vétkes, akkor valahogy szükséghelyzetbe hozni, aztán újra kegyelem.
- Minden szinten szakrális vezetővé kell válni és ha bevonjuk a Szent Koronát, akkor kétfelől töltődhetünk.
- A fentről épülő társadalom csak szolgákat termel, mert az kiszolgáltatott, fél és engedelmeskedik. Önálló, egyenrangú közösségeknek kell létrejönniük. A valódi vezetőknek kellene igazán "szolgáknak" lenniük.
- ahol a törvény jelen van, ott a visszaszabályozás megjelenik, és ott bedől a régi rendszer.

Az is-is törvénynek kellene működnie, nem a vagy-vagy-nak. Hetesi Zsolt úgy fogalmaz: döntsd el, hova akarsz eljutni és válaszd meg a legillendőbb eszközt.

----------------------------------------------------------------------------

lejegyezve: 2010.10.17.

forrás: http://fiokomnak.mindenkilapja.hu/blog/19393839/renderpost/22697740/magyar-erkolcs-es-ertekrend