Az erdélyi származású, az 1980-as évek óta Magyarországon élő drámaíró, irodalomtörténész, történész Kocsis István a Szent Koronáról szóló legújabb kötetéről Szekernyés István helytörténész beszélgetett a szerzővel. Kocsis István 1995 óta foglalkozik a magyar közjog legfőbb személyiségét megtestesítő Szent Korona tanának és misztériumának kérdéskörével, de a magyarság őstörténetével is, amelyről a hivatalos magyar történetírástól radikálisan eltérő nézeteket vall. Kocsis István szerint a magyarságnak fel kell vállalnia azokat a szent hagyományokat, amelyeket a jövendő számára a Szent Korona mentett át, hiszen a magyar szakrális királyok – Atillától Mátyás királyig –, de a Szent Korona maga is Isten akaratának közvetítői.

Gazda István, Vetési Zoltán, Szekernyés János és Kocsis István a kettős könyvbemutatón

   Vetési Zoltán Magyar kincsek, egyetemes értékek című könyvét, amely a nyomda hibájából a bemutatóra sajnos csak egyetlen példányban készült el, Gazda István református lelkész mutatta be a szép számú érdeklődőnek. A könyvet Vetési Zoltán eredetileg a Kohézió Egyesületben kifejtett tevékenysége során közösségek újjáépítése során használható segédkönyvnek szánta, de a néhány oldalas gyűjtemény az évek során több mint 500 oldalas vaskos kötetté terebélyesedett. „Válaszkereső igényből született e könyv. Kezdetben összefoglalóként indult, kutatók, történészek, gondolkodók tanulmányaiból, előadásaiból összeállított gyűjtemény formájában. Böngészésük közben döbbentem rá, hogy jóformán semmit nem tudunk azon értékeinkről, melyekről hivatalos oktatásunk is csak hallgat” – vallja a könyv szerzője. Néhány izgalmas fejezetcím a Magyar kincsek, egyetemes értékek könyv tartalomjegyzékéből: „Sumér–magyar rokonság. Magyar–etruszk nyelvrokonság. A magyar nyelvészet eltitkolt kincse. Rovásbetűk európai piramisban. Az ősmagyarok csillagos ege. Egyetemes és magyar erkölcsi útkeresés. Magyar testvérhagyomány. Attila újraértékelésének ideje”. A Kohézió Egyesület gondozásában megjelenő hiánypótló könyv remélhetőleg hamarosan kapható lesz Temesváron.

Pataki Zoltán (Nyugati Jelen, 2012. december 2.)

   Kettős könyvbemutató (Heti Új Szó, Temesvár)

   A temesvár-belvárosi református templompalotában megtartott, és a szokásosnál nagyobb érdeklődéssel követett kettős könyvbemutató keretében került az Olvasók kezébe

Kocsis István: Magyarország Szent Koronája - a Szent Korona misztériuma és tana című, a Püski Kiadónál megjelentetett könyve, illetve bemutatásra került, ám a kivitelező nyomda hibájából a bemutató időpontjáig egyetlen példányban elkészűlt kötet, Vetési Zoltán Magyar kincsek, egyetemes értékek című, többévi kutatásokra alapozott, történelmünk többezer éves időszakát átfogó monumentális munkája.

   "Akármiképpen cselekszik a nemzet, teljhatalmat senkire sem ruházhat: sem személyre, sem közösségre, mert tiszteletben kell tartani a Szentkorona-tan legfőbb alaptételét, mely szerint csak a Szent Korona bírhatja a hatalom teljességét: magát a főhatalmat ugyanis a magyar nemzet örökérvényűen a Szent Koronára, mint legfőbb személyiségre bízta, azon jogelv alapján, hogy teljhatalom egyes embert vagy egyes csoportot nem illethet meg, csak a politikai nemzet összességét, amely összesség csak a Szent Koronában van jelen, csak a Szent Korona által nyilvánul meg. Értelemszerűen következik ez abból, hogy a politikai nemzet egészének akarata csak eszmei személyben nyilvánulhat meg..." fogalmazta meg az erdélyi származású, több évtizede Magyarországon élő drámaíró, irodalomtörténész, történész, Kocsis István könyve egyik alapgondolatát. A Szent Koronáról szóló kötetéről Szekernyés János hely- és kultúrtörténész beszélgetett a szerzővel, aki ismertette, hogy szinte két évtizede foglalkozik a magyar közjog legfőbb személyiségét megtestesítő Szent Korona tanának és misztériumának kérdéskörévei, de a magyarság őstörténetének azzal a részével és megközelítési módjával, amelyről sem a hivatalos magyar történetírás, sem az Akadémia nem akar tudomást venni. Kocsis István kifejtette, hogy a magyarságnak fel kell vállalnia azokat a szent hagyományokat, amelyeket a jövendő számára a Szent Korona mentett át, hiszen a magyar szakrális királyok - Atillától Mátyás királyig -, de a Szent Korona maga is Isten akaratának közvetítői: "A magyar nemzetnek azt kell tennie, amit a történelem folyamán mindig meg is tett a komoly drámai helyzetekben: helyre kell állítania a jogfolytonosságot. "

   Vetési Zoltán Magyar kincsek, egyetemes értékek című könyvét, Nt.Gazda István református lelkész mutatta be. "Vetési Zoltán azt észlelte először, hogy baj van a temesvári magyarsággal. Az öntudat kopik, a nyelv csorbul, elenyészik. Ugyanakkor a szerző - kitekintve a szórványlétből - az egyetemes magyarság esetében sem látott biztatóbbat. Egyetemesen is sorvadunk, nemcsak nyelvben, erköcseinkben, tudatunkban, számunkban méginkább. Vetési Zoltán még tovább tekintett: s az egyetemes emberiség romlásával is szembesült. Ő azonban nem maradt meg a "bús-magyar" észlelésnél hanem, az aranyásó buzgalmával törekedett kibányászni, felszínre hozni, felmutatni értékeinket. Igyekezete nyomán az olvasó nemsejtett gazdagság birtokába juthat, s mindezek nyomán tudatosuljon bennünk: nem jöttünk üres kézzel, kincseink vannak, eldobhatjuk kisebbrendűség-érzésünket, nincs okunk szégyenkezés re. Ellenkezőleg: ősi értékek megőrzői vagyunk, gyarapítottuk az egyetemes kultúrát. Küldetésünk van az emberiség felé. A könyv küldetése ebben a romló, saját megsemmisítését is munkáló világban: önnön visszanyert értékeinek a felmutatása." - hangsúlyozta méltatásában az előadó.

   A szerző elmondta, hogy eredetileg a Kohézió Egyesületben kifejtett tevékenysége során, szétbomló közösségeink újjáépítése, megerősítése során használható segédkönyvnek szánta, de hamar rádöbbent, hogy jóformán semmit nem tudunk azon értékeinkről, melyekről a hivatalos oktatás is csak hallgat. "Az olvasó nagy kincsestárra talál, melyek a magyarság múltjából jönnek, de nem ósdiak. Ellenkezőleg: annyira örökérvényűek, hogy még a jövőre is megoldást adnak, és nem csak a magyarság jövőjére, de az emberiségére is. " - hangsúlyozta Vetési.

(m.z.) (Heti Új Szó, Temesvár, 2012. december 14.)

   Két könyv a keresztény értékekről (CARITAS és EGYHÁZ)

   Miért szent a Szent Korona? Mit jelent a Szent Korona közjogi tana? A Szent Korona miképpen élő személyiség, miképpen legmagasabb rangú alanya a magyar államhatalomnak? Olyan kérdések, amelyekkel nem foglalkozott (vagy nem méltóképpen) a hivatalos magyar történetírás.

   Kocsis István magyarországi történész, drámaíró december 1-jén a temesvári Belvárosi Református Templomban bemutatott Magyarország Szent Koronája - A Szent Korona misztériuma és tana (Budapest, 2010) a kérdéskör alapos és elmélyült elemzését nyújtja.

   Hogy mennyire kimeríthetetlenek a Szent Korona közjogi, történelmi, keresztény értékőrző vonatkozásai az is jelzi, hogy Kocsis István most bemutatott könyve három korábbi kötetének - A Szent Korona tana, 1995; A Szent Korona misztériuma, 1997; A szakrális fejedelem, 1999 - összegzése.

   A könyvbemutatón Szekernyés János helytörténész kérdéseire válaszolva Kocsis István kifejtette, hogy a Szent Korona tana szerint a király rangban Magyarországnak nem első, hanem második személye, a Szent Korona után következő. A Szent Korona tana megőrző erejévé vált a magyar alkotmánynak, a magyar államiságnak, meghatározójává a magyar közjogfejlődésnek, "de jelentősége nem akkor volt a legnagyobb, amikor a magyar nemzet jólétben és biztonságban élt, hanem akkor, amikor nehéz helyzetbe került... Megteremtője volt a nemzeti egységnek a magyar  történelem legnehezebb, legdrámaibb helyzeteiben. És

éppen azért, mert a Szent Korona a mindenkori politikai nemzet számára, a Szent Korona tagjai számára elsősorban a szabadságjogokat, a méltányosságot, illetve a jogbiztonságot jelentette, a Szent Korona országainak szabad polgárai természetszerűen övezték hálával, szeretettel, tisztelettel."

   A Szent Koronát angyal hozta - mondták az egyszerű emberek. A történész szerint a magyar nemzet a Szent Koronát Istentől kapta, meghatározott céllal és üzenettel. Az Élő Égi Igazság, a legyőzhetetlen, az Isten akaratát érvényesítő legnagyobb Erő, legszilárdabb hatalom választott magának népet (a magyarság nem kiválasztott nép, hanem egyetlen feladatra választott), aki által érvényesíti akaratát.

"A régi magyar killdetéstudatban a magyarság azért az Ég népe, mert az Élő Égi Igazság akaratának végrehajtója. A magyarság különleges szerepe tehát az Elő Egi Igazságnak a méltó szolgálata."

   Kocsis István vezeti be a történelemtudományba a szakrális király fogalmát, ami szervesen összefügg a Szent Korona tanával és misztériumával. "Csak a szakrális király uralkodhat Isten kegyelméből. Csak a szakrális király, aki Híd a földi és az Égi világ között. Aki képes méltóképpen fenntartani a kapcsolatot az Égi Világgal." A könyv kifejti, hogy Attilától (aki Isten akaratát megértve állt meg Róma kapuinál hadaival) Mátyás királyig szakrális, beavatott fejedelmek uralkodtak a Kárpát-medencében. Azután a Szent Korona fejtette ki hatását...

   Kocsis István több mint ötszáz oldalas könyve, amelynek tanulmányozását mindenkinek ajánlom, a jelzett kérdéskörökben nyújt ismereteket és eligazítást.

   Vetési Zoltán Magyar kincsek, egyetemes értékek című könyve, amelyről Gazda István az Új Ezredév református templom lelkésze beszélt, szervesen kapcsolódik a Kocsis Istvánéhoz, bőven idéz is belőle. Sajnos a könyvet a nagyszámú érdeklődő nem vehette kézbe, ugyanis a nyomda komolytalansága miatt nem készült el (bár a kiadó, a Kohézió Egyesület minden nyomdai költséget előre törlesztett). A szerző véleménye szerint január közepe táján kerül forgalomba.

   Vetési Zoltán évek óta dolgozik a kezdetben összefoglalóként indult munkán, amely gyűjteménye lett volna kutatók, történészek, gondolkodók értékeinkről szóló tanulmányainak. Az anyag egyre bővült, mert a szerző véleménye szerint valamiképpen pótolni kell a hivatalos oktatás ezirányú hiányait. A Csodaszarvas-monda testvérhagyományától a jóléti gazdasági rendig ívelő óriási munka üzenetét maga a szerző több helyen is megfogalmazza. Megszívlelendőnek érzem a következőt: "A magyarság Hunor - Magyar legendahagyománya, az egymást segítő, egymásért felelős testvérpár példája, felbecsülhetetlen értékű erkölcsi eszmeiséget örökített az utókorra. (...) A magyarságnak fontos felismernie, hogy a Hunor-Magyar testvériségeszméje, a krisztusi igazság-szeretet-törvény parancsa és a magyar Szent korona üzenete egy, és ugyanarról szól: az elrendeltetett isteni Igazság – Kegyelem - Törvény szerinti méltó emberi viszonyulásról. Ezek mindegyike a Teremtő Isteni Rend, az isteni Jó megerősítése."

   Mindkét könyv segít abban, hogy értékeinket nemzedékről nemzedékre áthagyományozzuk, hogy "ne tehessen majd senki minket felelőssé az értékátadás fonalának elszakításáért."

Szekernyés Irén (CARITAS és EGYHÁZ, a TRKE Caritas Szervezetének havilapja, 2012. december.)

Gazda István református lelkésznek a

MAGYAR KINCSEK, EGYETEMES ÉRTÉKEK

című könyvet bemutató gondolatai

(elhangzott a Temesvár-Belvárosi Református Templomban, 2012. december 1-jén)

Lassan 15 éve annak, hogy megismertem Vetési Zoltánt. Komoly, szelíd, precíz, lelkiismeretes, ugyanakkor kutató,  mélyre látni igyekező, nemzetünk sorsáért aggódó,  hívő emberként láttam a hosszú évek során, soha másként. Vetési Zoltán itt él, Temesváron, közöttünk. Többnyire azokkal az emberekkel találkozik, akikkel mi, ugyanazokkal az élményekkel szembesül, amelyekkel mi – feltéve, ha nyitott magyar szemmel járunk a világban.

Vetési Zoltán azt észlelte először, hogy baj van a temesvári magyarsággal. Az öntudat kopik, a nyelv csorbul, elenyészik. Ugyanakkor a szerző – kitekintve a szórványlétből – az egyetemes magyarság esetében sem látott biztatóbbat. Egyetemesen is sorvadunk, nemcsak nyelvben, erköcseinkben, tudatunkban, számunkban méginkább. Vetési Zoltán még tovább tekintett: s az egyetemes emberiség romlásával is szembesült.  Ő azonban nem maradt meg a „bús-magyar” észlelésnél. Egy kis könyvecskét kapott, amely elgondolkoztatta. Majd egy másikat is, mely cselekvésre ösztönözte. Ő maga így vall minderről: „Miért? Mert szembesített, elhívott és tudatos feladat elé állított. ... Mert benne a magyarság és az emberiség emberiességének alapkérdései vetődtek fel, rendkívül tömören. Kegyelmi ajándékként adatott meg, hogy gondolatainak sora, több éves kísértések nyomán végül is egy ilyen könyvvé terebélyesedhessen. A kegyelem nem járt egyedül, hisz megerősítő ajándékként egy másik, vaskos kötet társult hozzá, benne biztató ajánlással és bő eligazítással. Hogy a megkezdett úton ne lehessen eltévedni. Címe: Magyarország Szent Koronája”

Most íme, itt van kezemben könyve, mely hét esztendő munkájának gyümölcse. Címe: Magyar kincsek, egyetemes értékek. Szemléltető ábrák, képek, idézetek tömkelege teszi érdekessé, közérthetővé, élvezhetővé és olvasmányossá e könyvet. Már itt, a legelején le szeretném szögezni: a bemutatás rendjén nem törekszem a teljességre. Vetési Zoltán, az aranyásó buzgalmával törekedett kibányászni, felszínre hozni, felmutatni értékeinket. Igyekezete nyomán az olvasó nem sejtett gazdagság birtokába juthat. Én itt, alkalmazkodva az idői keretekhez, csupán izelítőt szeretnék nyújtani, betekintőt e kincstárba. Hadd gazdagodjunk e kis ismertetőn keresztül már, s mindezek nyomán tudatosuljon bennünk: nem jöttünk üres kézzel, kincseink vannak, eldobhatjuk kisebbrendűség-érzésünket, nincs okunk szégyenkezésre. Ellenkezőleg: ősi értékek megőrzői vagyunk, gyarapítottuk az egyetemes kultúrát. Küldetésünk van az emberiség felé.

SZÁRMAZÁSUNKra homályból-ködből fel-felbukkanó jelek összessége mutat rá. Távoli keletről jöttünk abba a Kárpát-medencébe, melyben különböző hullámokban érkezett őseink is letelepedtek már a hosszú évszázadok során. A csodaszarvas új tájakra hozott. Ugyanakkor a csodaszarvas hazahozott. Mégsem feledkeztünk el korábbi, azaz másik otthonunkról. Európában egyedül, szüntelenül testvéreket kerestünk. Juliánusz barát és Kőrösi Csoma Sándor: két emblematikus név abban a hosszú sorban, amely a testvérkeresésre mutat ill. az orientalisztika tudományának megalapozását és továbbfejlesztését jelenti. Utóbbi, halála előtti üzenetében így hagyatkozik: „Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar az ősindiai kultúra tárházában”.

NYELVÜNK leginkább őrzi a bábeli összezavarás előtti ősnyelv szógyökeit. Vázát a mássalhangzók képezik, melyek között magánhangzók teremtenek dallamot. Ezekből a gyökökből csodálatos szóbokrok születnek. Nyelvünk bokros nyelv, egyidejű a dúsan ágazó fával. Egyedül ez az ősi nép és nyelv magyarázza a rejtélyt, hogy különböző nációjú – nemcsak magyar - nyelvészek-tudósok állapítanak meg rokonságot a magyar és a földkerekség különböző részein élő, vagy valaha élt népek és nyelvek, mint példáúl: sumér, etruszk, szkíta, szanszkrit, tamil-dravida, török, türkmén, baskir, japán, újgur, stb.vagy éppen a finn között. Megdöbbentő adalék, hogy a Párizsi Sorbonne Egyetem kutatói a világ közel 3000 élő és holt nyelve számítógépes megvizsgálása során arra a rendkívüli felismerésre jutottak, hogy míg az ősműveltség nyelvelemeiből, az ún. etimonokból pl. az angol 4, a latin és héber 5%-ot, a mai magyar nyelv 68 %-ot tartalmaz. Néhány jeles idegen személyiség véleményét idézem itt, a könyv alapján. Jakob Grimm, a német tudományos nyelvtan megalkotója: „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése fölülmúl minden más nyelvet”. Erbesberg, bécsi tanár: Olyan a magyar nyelv, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság és emellett szorgosan került minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot.” George Bernard Show, angol író: Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életműven sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” Sir Bowring John, angol nyelvész: „A magyar nyelv távoli és magányos. ... Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre.”

ÍRÁSUNK, az ősrégi hun-szkíta eredetű rovásírás, melyet a 19. századig megőriztünk, főként a Székelyföldön. Óriási büszkeséggel tölthet el: írásunk volt, még Európába költözésünk előtti időkből, és ezt megőriztük! S ugyanakkor keserűen  észleljük: az iskolában nem tanítjuk gyermekeinknek, az MTA nem foglalkozik vele, sok helyen – Magyarországon! - jobb-szélsőjobb-baloldal vitájának tárgya a településnevek rovásírású megjelölése, s leöntik, vagy kidöntik, miképpen Erdélyben tették a vatrasok. Páratlan gazdagságú NÉPZENÉNK és TÁNCUNK, NÉPMESÉINK ugyancsak büszkeséggel töltenek el.

Utóbbiak – a népmesék – említésével elértem az ERKÖLCSISÉG kérdésköréhez, ahhoz a témához, amely szerintem nemcsak Vetési Zoltán nagyívű munkájának erőssége, hanem egyszersmind nemzetünk felemelkedésének záloga, s ugyanakkor  küldetés lehetősége is, mellyel népünk a világ javára lehetne szolgálatával. A magyar gyermek, aki népmesei táplálékon nő föl, szinte az anyatejjel együtt kapja az erkölcsi többletet. Mert nézzük csak: népmeséink hőse kivétel nélkül az IGAZSÁG szolgálatába szegődik. Nemcsak saját, de más igazságáért is vállalja az áldozatot. Fejlődése folyamatos. Megkegyelmez legyőzött ellenségének, nem törekszik megsemmisítésére. Szegénylegényből királlyá válik, aki igazságosan uralkodik, népe javára.

Kezdjem a TESTVÉRISÉG gondolatával. Míg az egyetemes kultúrában a testvérek egymás legyőzésére, megsemmisítésére, vagy akár elpusztítására törekszenek (lásd: a bibliai Kain-Ábel, vagy a római mitológia Romulus-Remus történetét), mindaddig nemzetünk esetében „Hunor s Magyar, két dalia, két egytestvér, Ménrót fia„ (Arany J.), ahogy hallottuk: kettő és mégis egy. Testvér. Két test, de a közös vér mégiscsak eggyé teszi őket. Ők egymás javára vannak, egymás javára élnek. Nyoma sincs  a másik legyőzésének és megsemmisítésének gondolata. Milyen gyönyörű, és ugyanakkor krisztusi töltetű üzenet. „Legyetek testvérek!” Az utolsó vacsora üzenete magyarul érthető legteljesebben: Jézus testét és vérét adja az apostoloknak, akik egymás testvéreivé válnak, Jézus által. A magyar hagyomány is beszél a vérszerződésről, mint a testvériség megpecsételéséről. A hét magyar törzs vezérei – még Etelközben - vérüket egy edénybe csurgatták. Kiemelt, gyönyörű példája történelmünknek Hunyadi János és Kemény Simon testvérisége, melyben a szerző szavaival élve: A magyarság egyedülálló példát szolgáltat a világnak. 1442-ben, Marosszentimrén a török túlerővel támadja meg Hunyadiékat. Kemény Simon ruhát cserél a Kormányzóval. Ő meghal, viszont Hunyadi megmenekül. Azért hal meg, hogy Hunyadi János tovább uralkodhasson a haza szolgálatában

Fontos szerephez jut a könyvben a HIERARCHIA (szent uralom) fogalmának fejtegetése, a viszonyulás-háromszög kiábrázolás-szemléltetés alapján. A háromszög csúcsa:  Igazság, lent baloldalt Kegyelem jobboldalt Törvény. Ugyanúgy: Teremtő fent, alul: Egyén és Környezet, vagy fent Szellem, lent Lélek és Test. Isten igazságosan uralkodik, de kegyelmet gyakorol, azonban a törvénynek az igazság helyreállításához szükséges szerepe van. A Teremtőtől származó JÓ önszabályozó, mert a Kegyelem és Törvény csak az Igazságot szolgálja. A világ válságának oka a vezetők értékrendi-erkölcsi válsága. Megszakadt a vezetők kapcsolata az isteni értékrenddel, s így a vezetők ahelyett, hogy a rájuk bizottakat segítsék, zsarnokoskodnak fölöttük. Sajnos, mi sem jelentünk  kivételt e megállapítás alól. Történelmünk utóbbi 500 évében folyamatosan szakadunk el ősi értékeinktől, s általa romlásunk folyamatos. Nagy megvalósítás ugyan, hogy a Szent Koronát (melynek rendkívüli voltáról Kocsis István könyvének bemutatásakor esett szó) kivittük a múzeumból, s a Parlament kupolacsarnokában helyeztük el, ugyanakkor annak bemutatói csupán a művészettörténeti értékekről, keletkezésének vélt körülményeiről okoskodnak, egy szót sem ejtenek a Szent Korona szellemiségéről, vagy egyáltalán arról a tényről, hogy ez a világ egyetlen olyan ősi koronája, amelynek központi alakja maga Krisztus.

A magyarság megmaradása: visszatérni ősi értékeihez. Vezetőinek újból az ISTENI JÓ felsőbbségének tudatában kell gyakorolniuk Istentől nyert hatalmukat. Az önös érdekek szerinti cél elérésének gyakorlását fell kell váltania a Hunor-Magyar értékrendnek. A régi szkíta ábrázolás szerint (mikor két háttal egymásnak feszülő egyén egyszerre feszíti íját két külön irányba), újból HÁTTÁRSAKKÁ kell válnunk.

Küldetése ebben a romló, saját megsemmisítését is munkáló világban: önnön visszanyert értékeinek a felmutatása.

Amint az elején említettem, nem törekedtem a teljességre e könyv gazdag anyagának bemutatásásakor. Rengeteg fejtegetés, idézet, képi anyag, szemléltető ábra teszi lüktetően változatossá az 562 oldal anyagát. Nem kötelező - s nem is hiszem, hogy a szerző arra vágyna, hogy - minden sorát-gondolatát, minden idézett anyagát abszolút igazságként kezeljük. Azt viszont biztosan tudom, tapasztalom, hogy Vetési Zoltán gondolkodásra, töprengésre késztet. Elemi erővel ösztönöz: VIGYÁZZUNK KINCSEINKRE, BECSÜLJÜK MEG, hiszen azok egyetemes értékek is.

Végezetül e könyv üzenete szellemében a Hegyi Beszédből vett idézettel zárok. „Ne adjátok, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván meg ne szaggassanak titeket.” (Mt.7,6)