Pályázati díjazás ünnepe

Temesvár, 2015. október 13 - A Kohézió Egyesületben a németországi vendégek foga­dá­sá­nak időpontja október. Miután tavaly szülőhelyüket mutatták be a gyer­mekek koruknak megfelelő módon összeállított munkák ke­retében, az idei pályázat a pályavá­lasztásról szólt, a gyermekek a Mi leszek, ha nagy leszek kérdést igyekeztek meg­válaszolni. A né­metországi tá­mogatók küldöttsége, a hamburgi TEMAH csoport lelkes és önzet­len tagjai, minden pályázó, össze­sen hatvanöt gyer­mek munkáját dí­jazták, így az Ifjúsági Ház elő­csarnokában népes gyermeksereg – a Kohézió és a németországi partnerek által két évtizede tá­mo­gatott, Speranta Egyesületek tá­mogatottjai – vett részt a közös díjazási ünnepségen.

   Vass Sarolta, a Vidu Ze­ne­lí­ceum diákjának fuvolajátéka nyitotta meg a rendezvényt. A TEMAH cso­portot képviselve, Irmgard Nielsen asszony adta át az ok­le­veleket és a vásárlási utal­vá­nyokat a gyermekeknek.
A németországi vendég a be­nyújtott pályázatokkal kapcsolat­ban ismertette, hogy a nagyobb gyer­mekek nagyon pontosan fo­gal­mazták meg a pálya­válasz­tá­suk­kal kapcsolatos elképzeléseiket és meg is indokolták legtöbb eset­ben választásukat, ezzel a remény­sé­güknek és bizakodásuknak is han­got adva. “A majdan válasz­tan­dó szak­mák közül sokan a vendé­glá­tóipar, má­sok egyénileg is űz­hető szakmák felé irányultak” – is­mertette Nielsen asszony. Sipos Ilona el­mondta, hogy a pályázatok meg­szerkesztését megelőzően több ta­lálkozó illetve pályázatíró műhely kere­tében megbeszélték főleg a nagyobb, egy-két év múlva már pá­lyaválasztás előtt álló ifjakkal, hogyan is dolgozzanak, alapvető kommunikációs gyakor­latokat – bemutatkozás, önéletrajz, moti­vá­ciós levél megírása – is vé­geztek, ezzel, végső soron nem­csak a pá­lyá­zatra, hanem a maj­dani valós hely­zetekre is igye­keztek felkészí­teni őket. A gyer­mekek számára az idei pályázat legfőbb hozadéka az, hogy meg­ismerhették a kölönböző szak­mákban rejlő lehetőségeket és azt is, hogy a tanulás, a képzés az egyetlen út, amely e szakmák elsa­já­tításához vezet. “A németországi támogatóinkkal, akik egész héten Te­mesváron tartózkodtak és ismer­ked­tek a várossal és a támogatott családokkal, a jövő évi progra­mo­kat is egyeztettük, és folytatni kí­vánjuk e pályázatokat is” – mondta Sipos Ilona. Az egyesület képviselője ismertette, hogy a né­metországi támogatók idén is egy teherautónyi adománnyal érkez­tek, és a következő hetekben ezek­nek az adományoknak a temesvári és a megyebeli csalá­dok­hoz való eljuttatása képezi a legfontosabb feladatot.

   Oliver Lerch, a világhírű ma­gyar származású német producer, a Studio Hamburg alapítója, Trebitsch Gyula nevét viselő hamburgi iskolacsoport tanára, má­sodik alkalommal látogatott Temesvárra és a temesvári em­berek vendégszeretete, a város szépsége, és a munkálatok ellenére is élhető városi környezet, és az ott­­honihoz képest lassúbb életrit­mus az, ami miatt megtetszett neki a város, ugyanakkor a szegények és gazdagok között tátongó szaka­dék sem kerülte el a figyelmét. A fiatal tanár tizedik osztályos kö­zép­iskolás önkéntesekkel érkezett Temesvárra, Mia, Kiara, Lara, Ewa és Alina számára egy tel­je­sen ismeretlen világ tárult fel itt. Elmondásuk szerint, a temesváriak vendégszeretete és nyitottsága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jól érezzék magukat a Béga-parti vá­rosban, amelyet egyöntetűen rend­kívül szépnek találtak. A temp­lomok, az ortodox katedrális, Temesvár barokk terei és az el­mon­dásuk szerint, lenyűgöző be­vá­sárló- és szabadidőközpont, a mall, szintén a szép emlékek sorát gyarapítják.

   A vidéki családoknál tett lá­to­gatások nyomán szembesültek ezek nehézségeivel, a minden­na­pi kenyérgondokkal is, de figye­lem­re méltó az, hogy az emberek igyekeznek leküzdeni a nehézsé­geket, és megpróbálnak javítani a sorsukon és a környezetükön – osztották meg tapasztalataikat az önkéntesek. Az iskolai óraláto­ga­tásuk nyomán egészen érdekes vi­lág tárult ki előt­tük, meglátásuk sze­rint oda­haza jobb ugyan az iskola felszereltsége, itt viszont bensőségesebb az órák hangulata.

   Mathiesz Viktor, a Gerhar­di­num Római Katolikus Teológiai Lí­­ce­um diákja, amint azt az első díjjal díjazott pályázatában írta, gyer­mek neuropszichiáter szeretne len­ni. Kérdésünkre válaszolva el­mondta, hogy a legfontosabb mo­tivációs tényező a gyermekeken való segítő szándék, ugyanis na­gyon sok gyerek szorulna szak­ke­zelésre, de nem mindig van lehe­tő­ségük a családoknak a legmeg­fe­le­lőbb szakorvosi ellátást biztosí­ta­niuk gyermekeik számára.

   A rendez­vényt megnyitó fiatal fuvola­művész, Vass Sarolta pályá­zatát szintén díjazták, a Vidu Lí­ceum hetedikes diákja nem az elő­adóművészi pályára készül, hanem ügyvéd szeretne lenni. Szintén a honfitársainak megsegítése szán­dé­kával, meg azért is „mert most érdekesnek, sok kihívást tartal­mazó­nak tűnik ez a hivatás”.

HUSZ - Makkai Zoltán